Évről évre egyre gyakoribbá válnak a súlyos aszályos időszakok, melyek rémisztő előképei
lehetnek a ránk váró sivatagi állapotoknak, ha nem változtatunk sürgősen a vízhez való
viszonyunkon. Nem csak komoly anyagi és környezeti károkat szenvedünk el, de holdbéli
tájjá válnak szántóföldjeink és az ország élelmiszerellátása is veszélybe kerül. Forróságtól
szenvednek majd településeink, kiszáradnak a közparkok, nem lesz menekülés a
hőszigetektől. Tömegek megélhetése és egészsége kerül veszélybe közvetlen vagy közvetett módon.

NEM KELL, HOGY ÍGY LEGYEN! – VAN MEGOLDÁS AZ ÉLHETŐ TÁJ MEGŐRZÉSÉRE!  

A helyes vízgazdálkodással és megfelelő tájhasználattal a kiszáradástól és a legsúlyosabb hőhullámok pusztításától is mentesülhetünk. Ehhez azonban nemzeti összefogásra van szükség. Még semmi nincs veszve, de az azonnal cselekednünk kell. A kialakult vízgazdálkodási vészhelyzet hatékony kezelése érdekében át kell térni a vizeket a tájban megtartó vízgazdálkodásra és tájhasználatra, mind a mezőgazdasági, mind települési környezetben.

Jelen nyilatkozat aláírói ezért felszólítjuk a kormányzatot és a politikai döntéshozókat, hogy azonnali hatállyal kezdjék meg a víz- és tájhasználat fentiekben leírt szemléletváltásának gyakorlatban történő megvalósítását:

1. A vízmegtartásra alkalmas területek pontos, szakmai alapon történő, országos szintű, a földrajzi egységek szerinti lehatárolása. Be kell mutatni a táj eredendő működéséhez
igazodó vízmegtartást, vagyis a közérdeket szolgáló tájhasználatot, művelési ágakat, víz- és tájgazdálkodást, a vízfolyások, vízi és vizes élőhelyek ökológiai helyreállítását és az ehhez szükséges beruházásokat tartalmazó országos tervet.

2. A jogi szabályozás módosítása. A hatékonyabb vízgazdálkodáshoz szükséges
tájhasználathoz igazodva törvényi szinten definiálni kell a vízmegtartásra alkalmas terület
fogalmát és szabályozni kell a vízmegtartásra alkalmas területek speciális szabályait, amelyek lehetővé teszik a rendszerszintű megvalósítást, kiemelt tekintettel az esetlegesen felmerülő érdekellentétek hatékony kezelésére.

3. A tájhasználat-váltás ösztönzése gazdasági eszközökkel. Egyetlen gazda se járhat
rosszabbul az új rendszerben. Az agrártámogatási rendszert úgy kell átalakítani, hogy az
segítse a gazdák tájhasználat-váltását. Ki kell alakítani az állami szintű kompenzációs-
támogatási rendszert, és árvízbiztonsági támogatási rendszert. Külön támogatási rendszer szükséges a művelésből kivont területekre, ahol lehetővé válik értékes természetközeli élőhelyek létrehozása. A társadalmi, gazdasági felelősségvállalás keretében a gazdasági szereplőket érdekeltté kell tenni, hogy aktív szerepet vállaljanak a helyes vízgazdálkodás és tájhasználat kialakításában.

4. Vízmegtartási mintaterületek létrehozása: a tájhasználat-váltás gyakorlati megvalósítása egy-egy jellemző területen, kiemelt tudományos és kormányzati együttműködésben. A támogatáspolitika mellett a jó gyakorlatok is elősegítik a tájhasználat-váltás társadalmi megismertetését és elfogadását. A gyakorlatban kell megmutatnunk, hogy a Vízválasztó koncepció működik.

5. A talaj védelme, a beépítés visszaszorítása. Sok helyen ipari létesítményeket építünk a
legjobb talajokon is, ami jelentős etikai kérdéseket vet fel a jövő generációk szempontjából. A beépített terület szélsőségesebbé teszi a mikroklímát, elpusztítja a természeti és társadalmi önfenntartási potenciált. Kiemelt cél a beépített területek csökkentése, a talajfunkciók életben tartása és ezáltal a talajok vízmegtartó és klímaváltozást csökkentő képességeinek fenntartása. Minden víz, ami a tájban marad és a talajba szivárog, nemzeti kincs, a nemzeti sikerességet segíti elő. A talajok lefedése rövid távú gondolkodás, mely fokozza a klímaváltozási kitettségünket, csökkenti versenyképességünket és önfenntartó képességünket. Amit az iparfejlesztésben nyerünk, annak a többszörösét veszítjük a környezeti erőforrások szakmaiatlan használatával.

6. Szemléletformálás, oktatás, tájékoztatás a helyes tájhasználatról. A változás
mindannyiunk ügye, tehát nem csak a gazdatársadalomnak, de a társadalom egészének a
vízhez való viszonyát meg kell változtatnunk. Csakis nemzeti összefogással valósítható meg ugyanis a szükséges tájhasználati- és vízügyi reform. Közösen kell fellépnünk, a
falugazdásznak ugyanúgy, mint a miniszternek.

7. Vízdiplomácia. A szomszédainkkal kialakított jó partnerségi viszony erősítése mellett
sokkal hatékonyabb érdekérvényesítés is szükséges, hogy a felső vízgyűjtők vize minél
teljesebben eljusson Magyarországra. A mennyiségi problémák mellett nem csökkentek a
vízminőségi problémák, illetve a potenciális szennyezések okozta veszélyhelyzet is
rendszerszerű. Az Európai Unió Víz Keretirányelve 2027-re előírja a vizeink jó állapotának
elérését, ezért minden olyan szomszédos országbeli intézkedés akár jogi úton is támadható, amely ezen célokat ellehetetleníti: ilyenek a folyók szennyezése, a kotrások, belépcsőzések miatti rossz hordalékmérleg, meder bevágódás, ökológiai vízigény visszatartása.

8. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság és az Energiaügyi Minisztérium kiemelt szerepe. A Vízügynek kiemelt szerepet kell vállalnia a szemléletváltás gyakorlati, rendszerszintű
megvalósításában is. Legyen a fő feladata a vízzel való gazdálkodás elősegítése és
támogatása! A Vízügy finanszírozását ne csak a vészhelyzetekhez kössék, hanem a
tájműködés fenntartásához, melynek költségeit az állam biztosítsa.

9. A megoldás kulcsa a tájhasználat-váltás. A vízvisszatartás koncepciója nem csak vízügyi, de talajtani, tájhasználati, mező- és erdőgazdálkodási kérdés is. Az Agrárminisztériumnak kiemelt szerepe van abban, hogy az ártereken és egyéb vízmegtartásra alkalmas területeken ösztönözze a tájhoz igazodó, vízmegtartást segítő tájhasználatot. Szakítani kell az évtizedes rossz gyakorlatokkal, a vízmegtartásra alkalmas területek szántó-dominanciájával. A gazdálkodásra alkalmatlan, és csak a mezőgazdasági támogatások miatt rentábilis területeket ki kell vonni a művelésből, és ökológiai szolgáltató területekké, természetközeli élőhelyekké kell alakítani a felesleges energiaveszteségek és vízfelhasználás elkerülése érdekében.

10. Települési vízmegtartás, városi kék-zöld infrastruktúra fejlesztése. Településeink,
városaink élhetőségének megóvása, erősítése érdekében kiemelt feladat a helyes
településrendezési szabályozások kialakítása, gyakorlati megvalósításuk támogatása, a helyes települési vízgazdálkodás megvalósítása, a háztartási szintű megoldások támogatása, a szükséges források biztosítása az önkormányzatok számára.

A sivatagosodást nem érdekli a nem, kor, vallási vagy politikai hovatartozás, ezért bárhová is tartozol: Írd alá petíciónkat, segíts mihamarabb visszafordítani a katasztrófát, válaszd a vizet!