“Vízveszteség és biodiverzitás: A magyarországi vizes élőhelyek változó arculata”
A vizes élőhelyek lassú, de folyamatos csökkenése hívja fel a figyelmet a klímaváltozás, az ipari szántóföldi művelés és a lassan alkalmazkodó vízgazdálkodási stratégia hatásaira. A vízborítás mértéke drasztikusan csökkent az elmúlt évszázadokban, melynek ökológiai és szociális hatásai folyamatosan érezhetőek.
Magyarországon a vizes élőhelyek területe jelentősen csökkent. Az Alföldön a felszíni vízborítás az 1800-as években 22% volt, ez 1925-re 7%-ra csökkent, az 1980-as évekre pedig 5%-ra süllyedt (Rakonczai 2000). Ennek oka a klímaváltozás és az ipari szántóföldi művelés térnyerése mellett a vízmegtartó vízgazdálkodási stratégia lassú térnyerése.
Múlt és a Jelen: Hova lett a víz?
Lent látható pár példa a vízfelület radikális változásáról.
Bal oldalon a Tisza folyószabályozás előtti kiterjedése, jobb oldalon napjaink állapota.
A jelölt pont Szeged.
Magyarország (1782–1785) – Első Katonai Felmérés
Bal oldalon a közvetlenül a folyófolyószabályozás utáni vízfelület míg jobb oldalon a mai vízfelület látható.
A jelölt pont Szeged.
Magyar Királyság (1819–1869) – Második katonai felmérés
A Homokhátságot 2020-ban félsivatagos területnek sorolták. Van némi előrelépés, a DONGÉR-KELŐÉR Egyesület és Szank, Móricgát, Jászszentlászló a helyi gazdákkal összefogva törekszenek az itt megjelenő víz visszatartására. Lent látható a 19. századi állapot.
Jászszentlászló a folyószabályozás környékén
Magyar Királyság (1819–1869) – Második katonai felmérés
A csökkenő vízfelület eredményezi a biodiverzitás, a biológiai sokszínűség csökkenését. Az élettér csökkenésével a rovarok, kétéltűek és madarak száma és sokfélesége egyaránt csökken. A fenti térképekből is látszik, hogy az 1700-1800-as években még kiterjedt vízfelületek voltak Magyarországon. A középkorban utazók gyakran számoltak be folyóink páratlan halbőségéről és az árterek párját ritkítóan gazdag madárvilágáról. (Lásd a “Középkori leírások a vizes tájról” című bejegyzésünket.)
Ez áll szemben a 2022-es év realitásával; a Duna 30%-al, a Tisza pedig 50%-al kevesebb vízmennyiséget hozott mint az elmúlt évek átlaga. A Velencei tó mélysége 2022 júliusában alig haladta meg a 62 centimétert. Ilyen alacsony szintet még nem dokumentáltak mióta zajlanak a mérések. Minden vizes élőhely hasonló kihívásokkal küzd. Az aszály az erdei vadakat sem kíméli, a vadásztársaságok sok helyen komoly erőfeszítést tettek a kis és nagyvadak itatásának megoldásáért.
