Az ártéri tájgazdálkodás javasolt haszonvételeinek területi megjelenése elsősorban az egyes térszintek relatív magasságától függ. A szintek és haszonvételek legfontosabb összefüggéseit a bal oldalon látható táblázat mutatja.
Részletek Balogh Péter “Árvízvédelem és Gazdálkodás” illetve a “Mentett oldali tájhasználatváltás alapjai a középtiszavidéken” c. tanulmányaiból.
A tiszai hullámtér használatának területi tagozódása
A relatív szintek haszonvételi lehetőségei
Az ártéri tájgazdálkodás javasolt haszonvételeinek területi megjelenése elsősorban az egyes térszintek relatív magasságától függ.
A relatív szintek haszonvételi lehetőségei
Relatív szint
Vízborítás
Használat / Művelési ág
Ármentes szint
biztosan ármentes
település, őszi gabona, állatok helye árvíz idején
Magasártéri
ritkán
(rövid ideig)
gyümölcs, kert, szántó, erdő, legeltetés
Alacsonyártéri
rendszeresen
(évente, időszakosan)
legelő, rét, kaszáló, erdő, halászat
Mélyártéri
állandóan
(évenkénti vízcserével)
hal, nád, egyéb vizi növény, madár
(Forrás: Árvízvédelem és Gazdálkodás, Balogh Péter)
A szintek és haszonvételek legfontosabb összefüggéseit az alábbi táblázat mutatja.:
Természetszerű erdők: 30 – 40 %
A meder és a töltések mentén megvalósítható. A cél a meglévő értékes állományok megőrzése, természetes életük fenntartása. A természetvédelmi és a vízlevezetési szempontok egyeztetésével helyenként tisztíthatók (főleg az árapasztók ki és bekapcsolódási helyeinél)
Iparszerű „erdők” és szántók, valamint kert és gyümölcsös: 10 - 20 %
A természetszerű erdőkkel nem fedett részeken megvalósítható. Létrehozható a lefolyás miatt nem fontos területeken, alárendelve a hullámtér egyéb funkcióinak, vagyis a vízborítással számolva.
Gyepek és vizes élőhelyek, helyenként facsoportokkal: 50 %
A legeltetés fajtája, módja, intenzitása fajtaspecifikusan területenként szabályozva. Különösen a vizes(ebb) élőhelyeknél az egyéb haszonvételek is mint például a nád, gyékény, fűz, gyógynövény, méhészet, vadgazdálkodás, lovas és ökoturizmus, stb. is megvalósítható.